Kormos Balázs János

Pécsi születésű és kötődésű szakember, férj és apa vagyok. A szociális munkás diplomámat is a Pécsi Tudományegyetemen szereztem.

Lassan érlelődő, váltakozó hőfokú és ritmusú - szakmai és személyes - életutam egyik fontos eleme a kíváncsiság, a másik a segítés. A segítői hivatásom legerősebb motorja a hozzám fordulókkal megteremtett kölcsönös bizalom és őszinte odafordulás.

Szakmai munkám elején az érdeklődésem leginkább a családi minták, a prevenció, a serdülők-fiatal felnőttek működésmódja köré szerveződött, ami időről-időre bővülve és alakulva mára leginkább a társadalmi integrációra, az emberi kapcsolódások minőségére és a személyes kompetenciák fejlesztésére fókuszál.

Gyakorló szociális szakemberként több mint tíz éve vezetek prevenciós, közösségépítő és fejlesztő csoportokat serdülő és felnőtt célcsoportok számára. A budapesti Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület képzésén szereztem a szocioterapeuta végzettséget; több éve vezetek művészetterápiás önismereti csoportokat. A művészetterápiás irányok és technikák közül a két személyes kedvencem a színház- és drámaterápia, és az irodalomterápia. Szakmailag kivételes lehetőségnek látom a művészet és a művészeti alkotás felhasználását, összekapcsolását a segítői munka eszköztárával és módszereivel.

Közel egy évtizedig voltam színész a pécsi Janus Egyetemi Színházban. Az ott töltött idő és az ott szerzett tudások, tapasztalatok mai napig meghatározó szerepet töltenek be az életem több területén. A színház világát és gyógyító lüktetését szeretem a csoportos és egyéni munkáim során is felhasználni.

Jelenleg iskolai szociális segítőként dolgozom három pécsi iskolában. Hét évet dolgoztam összesen, megszakítás nélkül különböző büntetés-végrehajtási intézetekben, segítőként. A fogvatartottakkal való egyéni és csoportos munkát gyakran szakmailag és érzelmileg is a vadvízi evezés élményéhez tudtam hasonlítani. A sok tekintetben intenzív, váratlan és hálás segítői helyzetek egyrészt szakmai kihívást és erős motivációt, másrészt gazdag önismereti forrást jelentettek. Korábban, a szakmai pályám kezdetén két évig dolgoztam az INDIT Közalapítványnál szociális munkásként, ahol általános és középiskolai fiatalok számára tartottam deviancia-prevenciós foglalkozásokat. Erős szakmai alapokat, önmagammal szembeni nagyobb elvárásokat és perspektívát adott számomra ez a színvonalas közeg. Ezt megelőzően több évig dolgoztam önkéntesként egy nemzetközi börtönszínházi projektben, fiatalkorú elítéltekkel.

Két évig voltam önkéntes telefonos ügyelő az Ifjúsági Lelki Elsősegély pécsi szolgálatánál; 2020-tól pedig elméleti és gyakorlati oktatója vagyok a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány telefonos lelkisegély szolgálat időszakos önkéntesképzésének.

Az egyéni és csoportos segítői helyzetek során nyitottan, őszinte érdeklődéssel és előítélet-mentes hozzáállással veszek részt a közös munkában. A segítői kapcsolataimban kiemelt figyelmet fordítok a másik ember és a helyzetek pontos megértésére és a kitűzött célok felelősségteljes támogatására.

Végzettségek:

Székely Zsuzsanna

Segítőként dolgoztam közel 8 évet büntetés-végrehajtási intézetekben különböző életkorú, nemű és státuszú fogvatartottakkal, társadalmi visszailleszkedésüket támogatva. Itt sokféle életutat, sorsot megismertem, amelyek segítettek abban, hogy előítélet-mentesebben, elfogadóbban kapcsolódjak az emberekhez. A börtönévek sok önismereti hozadékkal láttak el, formálták a világszemléletemet. A nehéz és emberpróbáló terep meghatározó és tanulságos területe a pályámnak és az életemnek. 

Ezt követően rövid ideig egy idősek otthonában tevékenykedve közel kerültem az időskori problémákhoz, az élet végi kihívásokról tanultam. Ezek a tapasztalatok, és a diákmunka keretében temetéseken való közreműködés versmondóként hívta életre a gyászbeszédírói tevékenységemet. 

Jelenleg iskolai szociális segítőként a serdülőkor kihívásai állnak a munkám középpontjában. A fiatal korosztály rugalmassága, fejlődőképessége, látásmódja nagyon hatékonnyá tudja tenni a közös munkát, ezért hálás vagyok, hogy ezzel a korcsoporttal is foglalkozhatok. 

Életutam meghatározó eleme az Ifjúsági Lelki Elsősegély. A szervezet pécsi tagszolgálatának alapítója és vezetője vagyok 2008 óta, 2012-től a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke. Bekapcsolódom az önkéntesek képzésébe önismereti csoportvezetőként, koordinálom a stáb működését, és jelentős szerepet vállalok a programok szervezésében és a marketingtevékenységben. Ez a szellemi műhely és közösség sokat alakított rajtam az elmúlt másfél évtized alatt, számos önzetlen embert ismertem meg, és baráti kapcsolódásokra is szert tehettem.

2018-ban szereztem szocioterapeuta, művészetterápiás csoportvezető végzettséget a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) 3 éves akkreditált képzésén. Főleg az irodalom- és a képzőművészetterápia áll közel hozzám, még mindig őszinte rácsodálkozással szemlélem a módszer ajándékait. Rengeteget tanultam Németh Lászlótól, az MMSZKE elnökétől, kiképző terapeutánktól. Sok óra csoportos önismereti sajátélménnyel rendelkezem, és a mindennapjaim során is lényeges szerepe van az önreflexiónak. Fontosnak érzem a saját lelki egészségem megőrzését, a kríziseket igyekszem a fejlődés forrásainak tekinteni a magánéletemben is, és segítőként is ez a viszonyulásom.

Hiszem, hogy az ember jóllétéhez kapcsolatainak minősége alapvetően hozzájárul. Ez indokolja a csoportos segítés melletti elköteleződésemet, és az egyéni tanácsadásnál is a kapcsolat gyógyító erejét tartom a legfontosabbnak. Segítő munkám célja, hogy a hozzám fordulók fejlődjenek önmaguk elfogadásában, az önszeretetben, és képesek legyenek megérteni saját működésüket, melynek következtében döntéseik szabadabbak lehetnek, és életük irányításában kompetensebbekké válhatnak. Ehhez igyekszem biztonságos, elfogadó légkört teremteni, hogy a hozzám fordulók megtehessék a belső lépéseket, amelyek egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé vezetnek.

Végzettségek:

A közös munkánkról

Ugyanazon szellemi fészekben nevelkedtünk, hasonló tudással, szemlélettel, értékrenddel kezdtük el 2013-ban a közös munkát, azóta vezetünk ketten csoportfoglalkozásokat, tréningeket. Néhány évig egyéni tanácsadást is végeztünk együtt, de főleg csoportokon és a közösen tartott tréningeken mutatkozott meg páros csoportvezetésünk gördülékenysége és hatékonysága. A férfi-nő segítői szerep együttes jelenléte pedig sokszor jár előnyökkel, mivel több projekciós felületet kínál a csoportfolyamatban résztvevőknek, emiatt gazdagabb önismereti és fejlődési hozadéka lehet, mintha egyedül vezetnénk csoportot. A közös munka és páros csoportvezetés további előnye a szerepkörök és feladatok megosztásának lehetősége és az esetek gyors és biztonságos szakmai támogatása.