Kormos Balázs János

Pécsi születésű és kötődésű szakember, férj és apa vagyok. A szociális munkás diplomámat is a Pécsi Tudományegyetemen szereztem.

Lassan érlelődő, váltakozó hőfokú és ritmusú - szakmai és személyes - életutam egyik fontos eleme a kíváncsiság, a másik a segítés. A segítői hivatásom legerősebb motorja a hozzám fordulókkal megteremtett kölcsönös bizalom és őszinte odafordulás.

Szakmai munkám elején az érdeklődésem leginkább a családi minták, a prevenció, a serdülők-fiatal felnőttek működésmódja köré szerveződött, ami időről-időre bővülve és alakulva mára leginkább a társadalmi integrációra, az emberi kapcsolódások minőségére és a személyes kompetenciák fejlesztésére fókuszál.

Gyakorló szociális szakemberként több mint tíz éve vezetek prevenciós, közösségépítő és fejlesztő csoportokat serdülő és felnőtt célcsoportok számára. A budapesti Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület képzésén szereztem a szocioterapeuta végzettséget; több éve vezetek művészetterápiás önismereti csoportokat. A művészetterápiás irányok és technikák közül a két személyes kedvencem a színház- és drámaterápia, és az irodalomterápia. Szakmailag kivételes lehetőségnek látom a művészet és a művészeti alkotás felhasználását, összekapcsolását a segítői munka eszköztárával és módszereivel.

Közel egy évtizedig voltam színész a pécsi Janus Egyetemi Színházban. Az ott töltött idő és az ott szerzett tudások, tapasztalatok mai napig meghatározó szerepet töltenek be az életem több területén. A színház világát és gyógyító lüktetését szeretem a csoportos és egyéni munkáim során is felhasználni.

Jelenleg iskolai szociális segítőként dolgozom három pécsi iskolában. Hét évet dolgoztam összesen, megszakítás nélkül különböző büntetés-végrehajtási intézetekben, segítőként. A fogvatartottakkal való egyéni és csoportos munkát gyakran szakmailag és érzelmileg is a vadvízi evezés élményéhez tudtam hasonlítani. A sok tekintetben intenzív, váratlan és hálás segítői helyzetek egyrészt szakmai kihívást és erős motivációt, másrészt gazdag önismereti forrást jelentettek. Korábban, a szakmai pályám kezdetén két évig dolgoztam az INDIT Közalapítványnál szociális munkásként, ahol általános és középiskolai fiatalok számára tartottam deviancia-prevenciós foglalkozásokat. Erős szakmai alapokat, önmagammal szembeni nagyobb elvárásokat és perspektívát adott számomra ez a színvonalas közeg. Ezt megelőzően több évig dolgoztam önkéntesként egy nemzetközi börtönszínházi projektben, fiatalkorú elítéltekkel.

Két évig voltam önkéntes telefonos ügyelő az Ifjúsági Lelki Elsősegély pécsi szolgálatánál; 2020-tól pedig elméleti és gyakorlati oktatója vagyok a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány telefonos lelkisegély szolgálat időszakos önkéntesképzésének.

Az egyéni és csoportos segítői helyzetek során nyitottan, őszinte érdeklődéssel és előítélet-mentes hozzáállással veszek részt a közös munkában. A segítői kapcsolataimban kiemelt figyelmet fordítok a másik ember és a helyzetek pontos megértésére és a kitűzött célok felelősségteljes támogatására.

Végzettségek:

Székely Zsuzsanna

Segítőként dolgoztam közel 8 évet büntetés-végrehajtási intézetekben különböző életkorú, nemű és státuszú fogvatartottakkal, társadalmi visszailleszkedésüket támogatva. Itt sokféle életutat, sorsot megismertem, amelyek segítettek abban, hogy előítélet-mentesebben, elfogadóbban kapcsolódjak az emberekhez. A börtönévek sok önismereti hozadékkal láttak el, formálták a világszemléletemet. A nehéz és emberpróbáló terep meghatározó és tanulságos területe a pályámnak és az életemnek. 

Ezt követően rövid ideig egy idősek otthonában tevékenykedve közel kerültem az időskori problémákhoz, az élet végi kihívásokról tanultam. Diákmunka keretében öt évig temetéseken versmondóként működtem közre, és gyászbeszédek írásával is foglalkozom. 

Jelenleg iskolai szociális segítőként a serdülőkor kihívásai állnak a munkám középpontjában. A fiatal korosztály rugalmassága, fejlődőképessége, látásmódja nagyon hatékonnyá tudja tenni a közös munkát, ezért hálás vagyok, hogy ezzel a korcsoporttal is foglalkozhatok. 

Életutam meghatározó eleme az Ifjúsági Lelki Elsősegély. A szervezet pécsi tagszolgálatának alapítója és vezetője vagyok 2008 óta, 2012-től a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány elnöke. Bekapcsolódom az önkéntesek képzésébe önismereti csoportvezetőként, koordinálom a stáb működését, és jelentős szerepet vállalok a programok szervezésében és a marketingtevékenységben. Ez a szellemi műhely és közösség sokat alakított rajtam az elmúlt másfél évtized alatt, számos önzetlen embert ismertem meg, és baráti kapcsolódásokra is szert tehettem.

2018-ban szereztem szocioterapeuta, művészetterápiás csoportvezető végzettséget a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület (MMSZKE) 3 éves akkreditált képzésén. Főleg az irodalom- és a képzőművészetterápia áll közel hozzám, még mindig őszinte rácsodálkozással szemlélem a módszer ajándékait. Rengeteget tanultam Németh Lászlótól, az MMSZKE elnökétől, kiképző terapeutánktól. Sok óra csoportos önismereti sajátélménnyel rendelkezem, és a mindennapjaim során is lényeges szerepe van az önreflexiónak. Fontosnak érzem a saját lelki egészségem megőrzését, a kríziseket igyekszem a fejlődés forrásainak tekinteni a magánéletemben is, és segítőként is ez a viszonyulásom.

Hiszem, hogy az ember jóllétéhez kapcsolatainak minősége alapvetően hozzájárul. Ez indokolja a csoportos segítés melletti elköteleződésemet, és az egyéni tanácsadásnál is a kapcsolat gyógyító erejét tartom a legfontosabbnak. Segítő munkám célja, hogy a hozzám fordulók fejlődjenek önmaguk elfogadásában, az önszeretetben, és képesek legyenek megérteni saját működésüket, melynek következtében döntéseik szabadabbak lehetnek, és életük irányításában kompetensebbekké válhatnak. Ehhez igyekszem biztonságos, elfogadó légkört teremteni, hogy a hozzám fordulók megtehessék a belső lépéseket, amelyek egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé vezetnek.

Végzettségek:

A közös munkánkról

Ugyanazon szellemi fészekben nevelkedtünk, hasonló tudással, szemlélettel, értékrenddel kezdtük el 2013-ban a közös munkát, azóta vezetünk ketten csoportfoglalkozásokat, tréningeket. Néhány évig egyéni tanácsadást is végeztünk együtt, de főleg csoportokon és a közösen tartott tréningeken mutatkozott meg páros csoportvezetésünk gördülékenysége és hatékonysága. A férfi-nő segítői szerep együttes jelenléte pedig sokszor jár előnyökkel, mivel több projekciós felületet kínál a csoportfolyamatban résztvevőknek, emiatt gazdagabb önismereti és fejlődési hozadéka lehet, mintha egyedül vezetnénk csoportot. A közös munka és páros csoportvezetés további előnye a szerepkörök és feladatok megosztásának lehetősége és az esetek gyors és biztonságos szakmai támogatása.