A fejlődés nem a terápiás ülés 50 percében történik!
A terápia, a változás, az önismereti fejlődés nem az egyéni tanácsadás 50 perceiben történik, hiszen akkor évekig, évtizedekig, hetente többször kellene konzultációra járni, és a terápia ahelyett, hogy segítséget nyújtana, inkább függőséget eredményez.
A változás, az önismereti fejlődés az 50 perces terápiás ülések között történik. Az 50 perces tanácsadás egy önismereti katalizátor. A fókuszt a hétköznapi eseményekről olyan lelki tartalmak felé irányítja, amelyek mellett a mindennapi rohanásban könnyű elmenni. A terapeuta figyelő tekintetében meg lehet pihenni, fel lehet oldódni, és olyan összefüggéseket lehet megtalálni, amelyeket hétköznapi helyzetekben nehezen. Az 50 perces tanácsadás katalizátor, beindítja a folyamatokat. De ha a kliens a terápiás ülés után becsukja nem csak a szobaajtót, hanem a tanácsadáson kinyitogatott lelki ajtókat is, akkor nem lesz áttörés, nem lesz változás, csak egy helyben toporgás. Éppen ezért minden csoportfoglalkozást úgy kezdünk, hogy "Van-e olyan érzés, gondolat, ami az előző alkalom óta megfogalmazódott, amit behoznátok a csoportba?" És az egyéni tanácsadáson is kérem a klienseket, hogy osszák meg az előző ülés óta keletkező belső történéseket, érzéseket, gondolatokat.
Az a kliens, aki a terápiás tér ajtaját becsukva a lelki ajtókat is becsukja, ilyenkor eseményekről, technikai történésekről beszél, vagy csoportfoglalkozásokon hallgat, mert nálunk nem kötelező a kezdőkörben sem megszólalni. Aki pedig tovább dolgozik magán, az beszámol arról, hogy az 50 perc alatt kinyitogatott lelki ajtókat hogyan tudta még szélesebbre tárni, miként kukucskált be rajtuk, vagy éppen lépte át a küszöböket, és hogyan dolgoztak benne a saját maga által kimondott mondatok napokon keresztül. Van, aki a terápia mellett naplót ír, barátokkal lelkizik, vagy éppen párhuzamosan más önismereti folyamatokba is belekezd: például az egyéni terápia mellett önismereti csoportra jár vagy meditációt tanul.
Sok terapeuta kiköti, hogy a terápiás folyamat alatt a kliens ne kezdjen önismereti csoportba, ne keressen fel más lelki szakembert. Bizonyos önismereti csoportok esetében szabályként fektetik le, hogy a csoportfoglalkozások alkalmain kívül tilos a kommunikáció egymás között. Véleményem szerint a párhuzamos folyamatok inkább egymásra erősítenek, néhány kivételtől eltekintve. Például kivétel ez alól az, ha a kliens játszmázik, és a segítő folyamatokat zászlajára tűzve mutogatja családtagjainak, a segítők (és önmaga) elől való elbújás miatt vesz igénybe több helyről segítséget, amelyeket azonban nem fejlődésre használ, hanem a probléma elfedésére, mások kijátszására. Azonban, ha valaki dolgozni szeretne magán, és őszintén változtatni az életén, és ebbe hajlandó energiát is beletenni, akkor a különböző segítő folyamatok egymást erősíthetik, kiegészíthetik.
Éppen ezért értelmetlen megtiltani, hogy csoporttagok a csoport terén kívül is kapcsolatban legyenek, vagy azt, hogy a saját megéléseikről beszéljenek a szeretteiknek. Azok a segítők, akik motivált, a fejlődés mellett elkötelezett, önként vállalt terápiás folyamat esetén megtiltják a párhuzamos önismereti, fejlesztő vagy éppen terápiás munkát, vagy bizonytalanok önmagukban, kompetenciáikban, vagy az a grandiózus téveseszméjük van, hogy kizárólag ők tudnak segíteni, és minden más körülmény csak ront a folyamaton, és zavarja a fejlődést.
Én inkább igyekszem olyan bizalmas légkört teremteni a klienseimmel, ahol megoszthatók olyan lelki tartalmak is, amelyek más segítő folyamat során keletkeztek, még akkor is, ha bizonyos módszerektől idegenkedem. A fontos az, hogy a kliens beletegye az energiát a terápiás folyamatba, elkötelezett legyen a fejlődése irányába, és a tanácsadás vállalásával hajlandó legyen az üléseken kívüli időben is dolgozni magán.
Székely Zsuzsanna művészetterapeuta
Egyéni tanácsadás szolgáltatásunkról IDE kattintva olvashatsz bővebben.